Ezt most muszáj megosztanom veletek...

Mosolyt!

Nem résszel érkezem, hanem egy szerintem félig meddig felháborító és félig meddig igaz dologgal, ami már nagyon böki a csőröm és muszáj, hogy "hangot" adjak a véleményemnek.

Kampány indult egy bizonyos (tehetséges, saját tapasztalat) blogíró által, akit most nem szeretnék a nevén nevezni, az One Direction Fanciction-önök ellen... igen, nos... mindig vannak olyanok, akik úgy érzik, hogy Ők megtudják mondani, hogy miből van elég, és miből kéne visszavenni egy kicsit, mert ez szerintük már sok. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem csak egy két ember véleménye, hanem jó páré, és talán magam is ide sorolom valamennyire. DE! Attól, hogy még a bejegyzés elé írják, hogy "nem bántásból mondom...", vagy "akinek nem tetszik az..." még ugyan úgy bántó, és ez azért van, mert talán úgy kéne megfogalmazni a nyers véleményét, a az írónak, hogy azzal senkiben (vagy minél kevesebb emberben) ne keltsen olyan érzést, ami esetleg gátolná abban, amit szeret csinálni. Az eredetiség már ott elveszik néha, amikor valaki még csak magában eltervezi, hogy 1D-s sztorit fog írni, de pont attól lesz különleges, hogy egy Directioner írja! Azt írja, amit szeretne! Amit Ő akar, amire Ő vágyik! Miért kell összerombolni karakán fogalmazással egy ötletet, vagy éppen már egy haladó blogot?! Mert miután már a harmadik "kampány szöveget" olvastam úgy éreztem, hogy lenéznek amiatt, hogy 1D blogot írok... pedig nem ismerik a történetem, a történetem "különlegességeit", esetleg magát a helyzetet, hogy mennyire is lehet az One Direction-hoz kapcsolni...
Írjatok bármit, hogy anno még Ti is a fiúk rajongói voltatok, ez nem változtat azon, hogy igen is rosszul esnek a szavaitok azoknak (persze vannak kivételek, akik jól bírják az ilyesfajta dolgokat) akik ilyen blogot írnak. Mármint én magamból kiindulva erre a következtetésre jutottam. Talán az egyetlen egy jól megfogalmazott kritika, ami minimálisan sértő, és maximálisan igaz, az annak a blogján van, aki elindította a "mozgalmat".
Zavar bennetek, hogy valakit az tesz boldoggá, ha ilyet ír, ha teljesen sablonos sztorit vezet, ha semmi értelme, és a tündérmesétől is varázslatosabb dolgok történnek benne? Véleményt úgy is lehet nyilvánítani, hogy senkit nem bántunk meg... gondolom én.
Rosszul érzem magam, amikor egy ilyen "szidalmazó" szöveg végére érek, és rákattintok az általam vezetett blogra, majd szembesülök vele, hogy én is a tömeges sablonos sztorik egyikét vezetem...
Kérlek benneteket, hogy gondoljatok bele, hogy Ti is milyen oldalt/blogot vezettek. Többségében kritikás oldalakon olvastam ilyeneket, és akkor jön a csattanó, a "visszanyal a fagyi", hogy hány kritikás blog van manapság? Majdnem mindenki vezet egyet! De ezekre szükség van, ahogy valakinek az 1D blogokra is, és arra, hogy olvassanak különféle történeteket. Ha tudjátok, hogy egyszer úgy is vége lesz ennek a tömeges blog gyártásnak, akkor miért kell ez? Mert én tudom, hogy nemsokára egyre kevesebb és kevesebb lesz, már én is meguntam már részben.

A másik dolog pedig az én kedvencem, amit sosem fogok megérteni... Mások zenei ízlésének a "fikázása"! Atyaég... ilyenkor mindig elkeseredem, mert rá kell, hogy döbbenjek, valakik nagyon tudják osztani a SAJÁT véleményük, ami nem rossz, hiszen az övék, és az ő szemszögükből nézve nagyon is reális, de (itt azaz ominózus de) mindenki különbözik... Attól, hogy valaki szeret Justin Bieber-t hallgatni, és fiúnak gondolja Őt, mivel az is (!) még nem kell megvetni, vagy besorolni a "jajj már, te is?!" kategóriába. Szeretem az 1D-t és szerintem nem őket kéne hibáztatni a számaik minősége miatt, hanem azokat, akik eldöntik, hogy el énekelhetik-e ezeket vagy sem! Mellesleg, az emberek, és a korosztályunk többsége nem azért fog egy zenét, egy számot, szeretni mert xy énekli/éneklik hanem mert tetszik neki a dallama, a szöveg vagy akármi, mert a zenét hallgatni kell és nem látni!
Most kicsit, olyan leszek, amilyen nem szeretnék, de igyekszem így is humános lenni... szóval attól még, hogy a Zene TV-ken nem adják a Gun N' Roses-t, vagy a Ramones-t, esetleg a The Beatles-t és a Rolling Stones-t még nem azt jelenti, hogy kevesen hallgatják és ha Te ezt hallgatod hű de nagy "egyedi" leszel. Nem, ez egyszerűen csak annyit tesz, hogy szereted a régebbi zenéket, és olyanok szerzeményét hallgatod, akik már idősebbek, mint a mai "tudatlan", egymást koppintó pop előadók. Pedig ez nem igaz... Vagy ha valaki jól néz ki, és nem kerülget a hányinger, amikor kinyitja a száját, nem egyenlő azzal, hogy ebben rejlik a népszerűségének a kulcsa, mert ez nem így van. Hiszen a szép pofi rejthet még nagyszerű énekest is maga mögött... (most nem feltétlen JB-re gondolok, hanem Rihanna-ra, akinek az élő koncertje kiábrándítóan hat egy-egy magas hangnál, azon kívül pedig igazán jó énekesnő, vagy Anne Hathaway, aki bár színésznő a Nyomorultak-ban bebizonyította, hogy igenis van énekhangja.) Saját meglátásom szerint, a mai világban NAGYON kevesen tudnak egyediek lenni ilyen téren, hiszen nagyjából lehetetlen olyan zenelistát összeállítani, amibe ne keveredne bele egy-egy rongyosra hallgatott szám, de ez így van rendjén!

Felindulásból, és az érzelmek túltengéséből írtam ezt, és bár tudom, hogy nem felelek meg a saját elvárásaimnak, őszintén nem rosszindulatból írtam.
Köszönöm annak, aki elolvasta!

Ölelés: JuliaBoo