Sziasztok :):) Őszintén mondom fenomenálisak vagytok! Egy nap alatt meglett a 4 komi! Atyaéééég! Annyira, de annyira boldog vagyok! :):)):) leszakadnak az ujjaim, de megírtam az 5.et is :) ehhez a részhez csak annyit, hogy ne utáljátok Hilary-t! A következő részben az ő szemszögéből lesz írva pár dolog, így majd őt is megértitek. :):) jó olvasást :):) 5 komi és új rész !
Ui.: Köszönöm azoknak akik feliratkoztak Rendszeres Olvasónak! <3
Már két hónapja nem láttam. Két teljes hónapja! Talán nehezebb lesz megtalálnom, mint ahogy azt gondoltam. Csendesen tervezek, azaz senki nem tud semmiről. A fiúk élik életük és én pedig testben köztük vagyok. Nincs szabad percem amiben nem gondolnák Hilray-re. Miért van ez velem? Annyi de annyi lány van aki omladozik értem, és csak egy mosolytól hozzám jönne. Most az ego beszélt belőlem… és elnézést kérek emiatt, de ha meg szeretném magamnak magyarázni a dolgokat, a tényeket is fel kell vetnem.
- És most! De csakis-csakis most, és csakis- csakis nektek előadjuk legújabb szerzeményünk! – ordította Louis a mikrofonba és ezzel kizökkentett engem a gondolkodásomból. A közönség hangosan őrjöngött én pedig próbáltam kapcsolódni a koncerthez.
- Kiss You! – suttogta sejtelmesen a mikrofonba Liam.
Vibrált a levegő, mert ezt a számot most adtuk elő élőben először. A közönség hangosan tombolt, mi pedig mindent beleadva énekeltünk. Említettem már, hogy a rutin vezényel minket? Igen biztosan. Csak, hát a szavak elszállnak, majd elfelejtődnek…
Már a türelmetlenségemmel küzdöttem. Olyan voltam, mint egy rossz gyerek, aki folyton azt hajtogatja, hogy „majd holnap”. De nekem ma volt holnap!(hát ez igazán értelmes volt) Ma kellett megtennem. Elvettem Liam telefonját és betárcsáztam Hilary számát. Tudtam, hogyha a sajátomról hívom azt nem veszi fel. Csendesen kicsengett, majd egy kedves csilingelő hang szólt bele. Torkomban gombóc lett, és kezem remegni kezdett.
- Nem tűnhetsz el csak úgy. – mondtam magabiztosan. Nem tudom, hogy honnan gyűjtöttem erőt ehhez, de mégis sikerült.
- Haló! Ki az? – kérdezett bele a telefonba Hilary.
- Nem ismersz meg? – lepődtem meg, és valahol belül elég rosszul esett a dolog.
- Nem. Kéne? Elnézést, szerintem rossz számot hívott. – motyogta a telefonba.
- Ne! – kiáltottam el magam. – Zayn vagyok. – kínos csend következett be, de végül megtörte azt.
- Ne haragudj, de …
- Nincs semmi de! Csak úgy elmentél! Szeretném, ha nem szakítanád meg velem a kapcsolatot, mert nem adtam rá okot.
- Zayn figyelj… van ok rá.
- Az önsajnálat nem ok. – mondtam határozottan.
- Én, nem sajnáltatom magam!- háborodott fel. – Csak szerettem volna élni! Érted? És az úgy nem ment volna, ha nálad vagyok!
- De ezt megmondhatta volna!
- Mit szeretnél? – kérdezte halkan.
- Te is tudod, hogy mit szeretnék. – fújtam ki a levegőt.
- Biztos jó ötlet ez? – hangja szomorkás volt.
- Semmi nem szól ellene!!! Ugyan kérlek! – háborodtam fel.
Míg én hevesen és nyugtalanul magyaráztam és erőszakoskodtam, Hilary elég kelletlenül egyezett bele egy találkozóba. Keserű érzés forgatott a keze között. Olyan volt, mintha nem szeretne velem találkozni, mintha el szeretne kerülni, kitörölni az életéből. De miért? Mit tettem? Talán mindent el szeretne felejteni ami a régi életére emlékezteti, és sajnos még engem is oda sorol. Pedig én voltam az első láncszem az ő „új” életében. Keservesen mosolygok, mint egy adag szerencsétlenség és a saját ökörségemen nevetek. Hol rontottam el? Sehol. Hiszen semmi nincs elrontva…
- Zayn öreg pajtás. – karolt át Louis. – Ugye ma nem rázol le minket, és velünk jössz Lux-ot meglátogatni?- kérdezte kedvesen. Nem volt szívem újra rávágni, hogy „bocs, de nincs kedvem” vagy egyéb kifogásokat keresni feleslegesen.
- Megyek. – mosolyogtam rá.
----------------------------------
Megpróbáltam kiverni a fejemből Hilary lényét és egy kicsit kikapcsolni, hogy csak saját magammal és azokkal az emberekkel törődjek, akik nem hagynak el, és mindig boldogan vannak a társaságomban, nem úgy, mint egyesek! Szörnyű vagyok! Minél jobban nem szeretnék Hilary-val foglalkozni annál jobban csak rá tudod gondolni.
Rájöttem, hogy vendégségben lenni egy jó dolog. Nem csak kiszolgálnak és a jó kedvedért mindent megtesznek, de még érdeklődnek felőled. Lou egy igazi háziasszony leszámítva azt, hogy nem tud főzni. De ezt a kis hibát nem is veszi észre az ember, mert a férje Tom pedig egy igazi mesterszakács. Kiegészítik egymást, és ha ez még nem lenne elég, van egy mindennél aranyosabb és tündéribb kislányok, Lux.
Amikor látom, hogy milyen boldog és gondtalan belegondolok, hogy szeretnék újra gyerek lenni és nem törődni a problémákkal, se a szerelemmel. Semmivel. Mert minél idősebbek vagyunk annál jobban begyepesedünk és észre sem vesszük, hogy zsémbes vénemberekké „cseperedünk”. De bármennyire is elfogadnám ezt a fajta gondtalanságot, vannak dolgok amiket azért nem hagynák itt, ebben a „felnőtt” életben.
- Hát szia nagylány. – öleltem meg Lux-ot, aki csak egy hatalmas mosollyal ajándékozott meg.
- Elég volt belőled Zayn. Harry bácsi következik. – emelte ki a kezemből a babát Harry.
--------------------------------------------
- Uram! – szólt egy hang, de csak betudtam egy külvilági zajnak és nem foglalkoztam vele.
- Lehet, hogy meghalt. – halottam még egy hangot, ami vékonyabb és csilingelőbb volt, mint az előző.
- Ne hülyéskedj már! Biztosan nem halt meg! – erősködött a mélyebb hang. Na, ekkor kezdtem megijedni, hogy valaki felettem a halálomról beszél.
- Nem haltam meg. - mondtam szemrehányóan. – Búúú! – nyitottam ki a szemem és az előttem álló férfit és talán a lányát megismertettem a rémülettel ugyanis kicsit rájuk hoztam a frászt.
Amikor megláttam az előttem álló embereket teljesen összezavarodtam. Egy magas sovány ember és a magas sovány lánya állt előttem, akiket még életemben nem láttam. Hol vagyok?
- Elaludt a taximban. – vigyorodott rám az ember, amikor látta, hogy már gyártom a fejemben az elméleteket. – Nem mondta, hogy hova vigyem és nem akartam felébreszteni.
- Igazán köszönöm, de … - próbáltam felébredni. – Szóval, nekem mennem kellene.
- Azonnal uram, ahogy parancsolja! – bólintott a férfi, majd megpuszilta (az igazán szép lánya) a lánya fejét és bepattant a taxijába, ahol én éjszakáztam, és haza is repített. Telefonszámot cseréltem vele és megígértem, hogyha bármerre is megyek, őt hívom, hogy elvigyen. Új barát!
Mivel az éjszakát végigaludtam egy taxiban így reggelemnek különösen nagy odafigyelést szántam. Mint egy rossz lány, úgy viselkedtem. Megfürödtem, hajat mostam énekeltem a zuhany alatt és valami undorítóan borzalmas parfümöt találtam a legalsó fiókban. Nem tudom, hogy hogyan került oda vagy, hogy kié is lehet, de sikeresen bebüdösítettem vele az egész fürdőszobát. Elképesztően fulladozni kezdtem, az egész fejem vörös lett, szemeimbe könny szökött és borzasztó szagom lett. Hirtelen csengettek, egy perc szabad időm sincs…
Gyorsan egy törülközőt csavartam a derekamra és lesiettem a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót és akkor megfagytam. Nem, csak azért mert rettentő hideg volt kint és az ajtó kinyitásával vizes testemre eresztettem a hideg levegőt, hanem azért is, mert előttem állt Ő. Egyszerű személyében és magányosan. Ugyan csak kellemetlenül érezte magát, amiért nem voltam felöltözve, de hamar túllépett rajta, mert leakasztottam egy kabátot és magamra kaptam. Szörnyen szánalmasan festhettem de abban a pillanatban nem foglalkoztam a külsőmmel. A fülemben lüktetett a vér és nem tudtam hova lenni a boldogságtól. Gondolkodás nélkül az előttem álló lánynak mentem és ugyan úgy gondolkodás nélkül csókoltam meg. Beletúrtam a hajába és szorosan magamhoz húztam. Nem ellenkezett, amivel megint csak megkavart. Óvatosan csúsztattam át a nyelvem a szájába és ezzel őszintén, komolyan megcsókoltam. Nem törődtem azzal, hogy mivel elengedtem mind két kezemmel a törülközőmet így az leesett és nem takart semmit. Ott álltunk az ajtóban egymást „falva” és nem törődve semmivel.
- Bűzlesz. – suttogta Hilary egy levegővétel között.
Nem foglalkoztam a megjegyzésével csak élveztem, hogy újra itt van. Velem! De azért mégsem lehet órákig az ajtóban állni, főleg nem fedetlen ágyékrésszel, így inkább utasítottam Hilary-t, hogy csukja be a szemét, addig magamra kaptam a törülközőm, és bementünk a házba.
- Hogy, hogy… - kezdtem, de nem igazán tudtam befejezni.
- Csak úgy. – simított végig a kanapé oldalán, majd óvatosan rám nézett. – Zayn. Miért nem engedsz el? – kérdezte határozottan. Jó kérdés volt, de őszintén nem tudtam rá válaszolni. Vagy talán mégis. Miért nem tudom elengedni? Miért szeretném, ha velem lenne?
- Talán azért, mert megnyugtatsz… - vakargattam a fejem. – Nem! Ne haragudj! Ez egy baromság volt. – pirultam el és folyamatosan babráltam valamit. Zavarba hozott, amit még talán senki nem tett meg. – Fontos ez? – kérdeztem.
- Igen, mert, mert én nem értem ezt az egészet.
- Nem bonyolult. Csak azt az egyet értsd meg, hogy szükségem van rád, mert csak te értékelsz engem! – emeltem fel a hangomat. Szemeit nagyra meresztette és fájdalmasan nézett rám. – Miért kell keresni a bajt? – fogtam meg a kezeit.
- Félek. - suttogta gyengén.
- Tőlem? – kérdeztem hökkenten.
- Igen. Mert Te vagy az első. – fúrta a tekintetét az enyémbe, a szemei csillogtak a könnycseppektől.
- Nem értelek. – döntöttem a homlokom az övének.
- Majd fogsz. – simította meg az arcom azzal elment.
Megint elment! Újra itt hagyott, még kétségbeesettebben és még értetlenebbül. Miért nem engedi, hogy történjen valami? Miért ellenkezik? Annyi miért, van, hogy még maga az Isten sem tudna rá válaszolni! De még Hilary sem!
Este nem tudtam aludni, a változatosság kedvéért. Még nem volt részem ilyen érzésekben, hogy egy lány miatt kell idegeskednem, az ő érzelmeit kell megfejtenem, megértenem. Csak az egy mondat zakatolt a fejemben „te vagy az első”. Milyen első? Miért kell ennyire bonyolultan fogalmazniuk a nőknek? Megkavarják a dolgokat és akadály elé állítanak minket. Mire jó ez? Mondja már meg valaki! Ideges voltam, mert nem kaptam egyértelmű választ senkitől. Egy kérdésemre sem válaszolnak!
Nem bírok magammal. Minden porcikám azt akarja, hogy itt feküdjön mellettem. Haljam a hangját, hallani akarom, ahogy panaszkodik, ahogy elmeséli, mi történik vele, akarom, hogy újra rám mosolyogjon, és a ruháimban járkáljon. Olyan nagy kérés ez? A telefonomhoz nyúltam és hevesen benyomtam a hívás gombot.
- Zayn… Hajnali két óra van. – nyöszörögte a telefonba álmosan.
- Hol vagy?
- Otthon. Miért?
- Hol van azaz otthon? – kérdeztem türelmetlenül.
- Miért akarod tudni? Baj van?- váltott a hangja izgatottá.
- Nem bírom. Látni akarlak. – mondtam határozottan.
- Dawes Road 179, első emelet 5. ajtó. – suttogta csendesen.
- Sietek. – válaszoltam és le is tettem a telefont.
Nem voltam benne biztos, hogy ilyen későn is hívjam ez én George barátom, akinek a taxiját már közelebbről is ismerem, de egy próbát megért! Legnagyobb meglepetésemre felvette és készségesen sietett is értem. Olyan kevés ember van a világon, aki egy kedves mosolyért és egy ’köszönöm’-ért megtesz mindent. Gerorge egy ilyen férfi, és esküszöm, hogy megbecsülöm őt és barátságát.
Mit tagadni Hilary piszok messze lakik tőlem, egy irdatlan rossz környéken. George nem kért tőlem pénzt, csak megköszöntem neki és tovább is ment. Kicsit megrettentem a kapuban ácsorogva, amikor hangos hörgéseket, és kiabálásokat halottam, majd megpillantottam egy „hordát”. Talán csúnya ez a jelző az ittas 50-40 év körüli nőkre és férfiakra, akik az út túloldalán énekeltek. London sötét arca, az egyik filmben, amiben Johnny Depp játszik teljesen jól meg van formálva London csúnya és kegyetlen valója, ha jól emlékszem a film címe Sweeney Todd. Eltekintve a film morbidságától és rémálom gerjesztő erejétől igazán jó film. Elkalandoztam, ujjam pedig a csengőn ragadt és egy sipákoló hang ordított velem a kaputelefonból.
Égett a fejem rendesen, mivel azt hiheti most, hogy annyira, de annyira nem bírok várni, hogy csengetek, mint egy őrült állat. Szuper vagy Malik! Az ajtó recsegve, nyikorogva és nem túl bíztató hangok kiadásával nyílt ki, és mögötte megláttam egy köntösbe burkolt lányt.
- Gyere be gyorsan! – kapta el a kezem és behúzott a házba. – Nem vagy normális, ilyenkor ide jössz!
- Mert te normális vagy, hogy itt laksz! –ráztam meg a fejem.
- Jobb nincs. – zárta le a témát és megindult egy hosszú lépcsőn felfelé. Szörnyen sötét volt a lépcsőházban és hideg. Mint egy rossz horrorfilmben…
Egyre feljebb és feljebb mentünk, már nem láttam semmit és csak a korlátban bízhattam. Erősen kapaszkodtam és csak mentem egyre feljebb. A csend megnyugtató volt és nem zavart. Hilary olyan volt, mint egy árny, csak akkor tűnt fel, amikor egy kis résből beszűrődött valami kitaszított fény, ami megvilágította. Hirtelen megállt és egy ajtót nyitott ki. Kisétáltunk a ház tetejére és a szemem elé tárult London árny része.
- Ez vagyok én Zayn! Ez itt, – mutatott a kezével körbe. – nem te vagy.
- Köszönöm… - hajtottam le a fejem. Rosszul esett, amit mondott és igazán nem értettem vele egyet.
- Ne! Figyelj! Nincs szükséged rám! Csak bebeszélted magadnak, de a dolgok nem így működnek! Egyedül szeretnék önálló életet, amiben neked nincs helyed! – mondta. A szavai késként hatoltak belém, és nem is tudtam hova tenni. Mit minek mond és miért?
- Itt nem én beszélem be magamnak a dolgokat. – emeltem rá a tekintetem. Az arca rezzenéstelen volt, és láttam rajta, hogy komolyan gondolja.
- Te egy elkényeztetett srác vagy a gazdag negyedből. Honnan van ennyi pénzed, ha nem is dolgozol? – tárta szét a karját, és végül is igaza volt. – Miért lenne rám szükséged? Hogy eljátssz velem, ha unatkozol? Hogy otthon tarts, ha majd hazamész legyen, aki vár?
- Ezt te sem gondolod komolyan. – ingattam meg a fejem. – Lerázol, mint egy idegent. Sosem nyíltam még meg senkinek úgy, mint neked. Te pedig, szarba sem veszed az érzéseimet. - fúrtam a szemem az övébe.
Fájt, fáj és fájni is fog. Nem érdekel mostantól, hogy mi van vele és már maga ő sem. Elfelejtem olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan megismertem. Megfordultam és elmentem. Ennyire csúnyán még soha senki nem alázott meg és játszott az érzéseimmel. Dühös voltam, és törni zúzni tudtam volna! Mélyen magamban keresgéltem az önuralmam, ami annyira tehetséges volt a mai nap a bújócskázásban, hogy nem találtam meg. Üvöltöttem, mint azok az emberek, akiket nemrég lenéztem. Idegesen mentem az orrom után London sötét utcáin…
Eszméletlen jó nagyon érdekes és kíváncsi vagyok hogy lesz a kettejük kapcsolata gyors a kövitt
VálaszTörlésWoow megleptek a történtek, de csavar mindig kell :D
VálaszTörlésNagyon jó, még mindig :)
Sziaa.nagyon nagyon tetszik a történet :)) csak így tovább,siess a köviveel!! :D
VálaszTörlésnagyon jó ! köviit hamar :)) x
VálaszTörlésIMÁDOM A BLOGOD KÖVIT GYORSAAN <3
VálaszTörlésIMÁDOM most találtam a blogot de nagyon jól írsz :) köviiit :D :D
VálaszTörlésKöszönöm szépen mindegyikőtöknek :) tudom, már megvan az 5 sőt már a 6. komi is, de sajnos még nem tudom hozni a következő részt, mivel elutazom! De amint vagyok, hozom! :):)
VálaszTörlésImádom a blogod... Kövit hamar.... :D
VálaszTörlésúú.húú.húúúú.búú. ez fájt
VálaszTörlés