Meglepetés!

Mosolyt!

Nem régen említettem, hogy készülök egy meglepetés "szerűséggel", ami a jövőre nézve fontos lehet! Szóval a meglepim témája, a következő blog tervem/ötletem. Nem sietek előre, nem fogom befejezetlenül hagyni ezt a blogot, és még csak nem is tervezem befejezni!! Csak én azokhoz az emberekhez tartozom, akiknek kell egy kis kicsapongás, hogy újult erővel térjenek vissza a dolgukhoz :) 

Szóval az eltelt hónapokban rengeteg ötletem volt, talán túl sok is, amit eddig bírtam magamban tartani! 

Szeretném veletek megosztani, hogy HATALMAS One Direction rajongó vagyok, és a fiúk nagyon közel állnak a lelkemhez már több mint egy éve, viszont arra a következtetésre jutottam, hogy a következő történetem nem róluk fog szólni azaz NEM FANFICTION lesz! Remélem ettől függetlenül még érdekel bennetek. 

Szeretném ha segítenétek nekem, abban, hogy melyik ötlet a legjobb, hogy melyiket érdemes folytatni majd a jövőben! Az oldalon indítok egy szavazást, így szeretnélek titeket arra kérni, hogy szavazzatok arra a történetre, ami a legjobban tetszik nektek! :)

Itt is lennének: 

1.Invisibel Truth

Koránt sem egyszerű hagyni magunkat ahhoz, hogy valaki olyan irányítson bennünket, akit a félelem vezérel, de néha megkönnyít mindent ha engedünk az ellenünk szóló akaratnak. Leila Redway egy félreismert 18 éves lány, akit mindenki egy törékeny virágszálként tart számon, pedig ha igazán ismernék, rájönnének, hogy minden ami vele történik a saját döntése. Édesapja az elszánt katonatiszt, nem képes beletörődni, hogy lánya született, de nem csak nem képes elviselni, el sem hiszi. Így lányai okmányait meghamisítva, születési dátumát átírva, fiúként küldi a lányát a Csendes Óceáni katonai utánpótlásért felelős táborba. Bár kívülről úgy tűnik a családnak, hogy Leila akaratán kívül kerül egy férfiakkal tömött szigetre, ez valójában nem így van.
A körülmények korántsem olyanok, mint amilyeneket a mai világban el lehetne képzelni a tábor címszó alatt. Leila nagy titkát csak egyetlen egy ember tudja, aki ott segít neki, ahol tud. Alden Russel a tábor egyik kiképzője ígéretet tesz Leila anyjának, hogy megóvja a lányát a két év alatt.
Vajon meddig képes a lány megőrizni a kilétét? Hogyan fogja kezelni a körülötte lévő 20-25 éves fiúk/férfiak viselkedését, akik teljesen egyenrangúnak gondolják a közöttük megbújó lányt.

Részlet:

- Még egy rossz szó, és kettétéplek! - ordította telik torokból a szőkésbarna tincsekkel rendelkező fiú, és minden erejét beleadva a földhöz vágta az éppen kezébe akadó széket. Leila rémülten kapaszkodott bele a az ágyba és bár a feminista érzelmei tomboltak benne, tudott uralkodni magán.
- Nyugodj le! - fogta meg a dühöngő srác vállát, egy kedves és nyugodt vonásokkal rendelkező fiú, aki talán csak azért parancsolt magának tiszteletet, mert az arcán sűrű borosta éktelenkedett. Leila jobban a fejére húzta a sapkáját, majd minden félelmét ledolgozva megszólalt:
- Miből gondolod, hogy itt mindenki behódol neked és elismeri, hogy te vagy a főnök? - kérdezte erélyesen, bár legbelül tudta, hogy ezzel megpecsételte a sorsát. A fiú szemei hirtelen változtak sötétté és mintha átváltozott volna magává sz ördöggé. Szinte megállíthatatlanul tört Leila felé.
- Meghalsz Redway! - kiáltotta, bár senki nem hitt a szavában, mivel Leo-t azaz Leila-t, nem tartották túl őrültnek ahhoz, hogy belemenjen egy olyan ember játékba, mint amilyen ez a Franco volt.
- Te is ha hozzáérsz Franco! - Alden erős, érces hangja szakította át a feszült csendet. Mindenki az ajtó felé kapta a fejét, ahol a terepmintás ruhában mereven álló férfi szúrta át Farnco vállát a tekintettel. - Mi folyik itt fiúk? - kérdezte, mjad a tipikus járásával lépkedett a rettent társaság közé válaszra várva...

Részlet ~ 2:

- Majd én megvédelek! - fogta meg a lány kezét, és olyan gyengédséget tanúsított, mint amilyet még sosem látott rajta. Szórakozottan felnevetett, majd mosolyogva megkérdezte a fiútól:
- Mitől? Az élettől? - a mosolya még mindig ott bujkált és bár mind a ketten tudták, hogy a lebukás veszélye hatalmas mégsem távolodtak el egymástól. 
- Ettől a helytől - felelte kurtán, de mind a ketten tudták, hogy ez egy olyan ígéret, amit be is fog tartani.

2. Living In The Nothing

Nem szeretnék a régi időkről írni. Nem szeretnék mindenkit erkölcsi szoborrá formázni, ezért belecsöppenünk ezzel a történettel a harmadik világháborúba. Két fiatal, egy történet.
Nathan Glees és Maddie Learth az a pár, akik minden romantikát és kedves dédelgető szót szeretnének elfelejteni, mivel mind a kettőjük erős egyéniség és igazságharcos. Ha kettőjükről van szó nem igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Élj a mának, a mostnak, a pillanatnak és mindennek, amit kaptál ez élettől. Ez a történet, két elszántan szerelmes fiatalról szólna, akik a világ minden kihívását elvállalnák a másikért. Kín, könny, megpróbáltatás, és szenvedés.
2017. augusztusában mind a kettőjük élete újrakezdődik, de nem a megszokott módon. Mintha eltűnt volna az eddig becsben tartott védelem az emberek körül, így mindenki nyílt célpont az országok közötti háborúban. Túl kell élniük mindent, amit a mai technológia és elme kitalált az ember ellen.

Részlet:


Mint egy kígyó kúsztam oda a mit sem sejtő fiúhoz, és apró csókokkal hintettem be a nyakát. Kezeit felvezette a derekamra és egy óvatos morgás hagyta el a száját. Tudtam, jól haladok afelé, hogy elnyerjem a figyelmét.
-          Túl korán van – dörmögte a nyakamba és ettől teljesen kirázott a hideg. Nyertem, és ezzel ő is tisztában volt. – Élvezd még egy kicsit, hogy nem kell ebben a világban lennünk- suttogta, majd a derekamnál megfogna berántott magam mellé az ágyba. Olyan tökéletesen eltudta vágni a jókedvem. Miért kell arra emlékeztetnie, ami körülvesz minket? Ez a mocsok ahol élünk…
2017. augusztus, 14. Szerda, az utolsó nap, amikor még ember lehetsz egy olyan helyen, ahol demokrácia honol. Holnaptól minden megváltozik, mert a befolyásolt emberek azok fölé kerekednek, akik bár nincstelenek, hontalanok, és semmi intelligenciával nem rendelkeznek, mégis a legfontosabb dolog az életükben a pénz, és bármit megtesznek érte. Bármit. Általánosban, amikor a háborúról tanultunk, nem értettük meg, hogy mit is jelent maga a szó. Hányan haltak meg és hányan vesztettek el mindent, majd végelkeseredésükben nem találtak okot, az életre. Normális az a megfogalmazás, hogy háború a pénzért? Azért, hogy te legyél a legnagyobb és a legjobb? 

Részlet ~ 2: 

- Nathan? - kérdeztem elfojtott hangon és imádkoztam az éghez, hogy kapjak választ a kérdésemre. Erősen kapaszkodtam a korlátba, ami az instabilitás megtestesítője is lehetett volna.
- Kapaszkodj! - erényes nem-et nem tűrő hangnemmel utasított, és mintha nem is örülne, hogy újra lát, érzelemmentes arccal közeledett felém. Azt hittem lelőtték, az előbb de nem. Itt van és most újra megmenti az életem. Most már tudom, hogy milyen a szerelem. - Ennyi ideig sem hagyhatlak magadra?- kérdezte huncut féloldalas mosollyal az arcán. 
- Hogy tudsz még ilyen helyzetben is viccelődni? - engedtem neki, hogy felhúzzon a szakadékból, ami a két útszakaszt választotta el. Szorosan magához vont és válaszra már nem is méltatott. 
- Menjünk! - mondta egyszerűen, én pedig felvont szemöldökkel vártam, hogy még mondjon valamit, majd amikor értetlenül bámult rám, sértődötten elindultam hátra sem nézve. Éppen most éltünk túl egy tűzharcot és ő még véletlenül sem ideges, feszült, és végképp nem öntötték el az érzelmek. 
- Hé! - kiáltott utánam, mintha valami postás lennék, vagy pincér. - Minek mondjam, ha úgyis tudod - mosolygott, majd utánam sietett. - Maddie Lerath, édes mézes életem! Szeretlek - mondta ki végül, amit hallani akartam. Kénytelen voltam nevetni az előadásán, hiszen a grimasz, amit hozzá adott felülmúlhatatlan volt.
- Jólvan, Jose Armando, ne tökölj annyit! - ripakodtam rá vigyorogva. Teljesen szerelmes vagyok, teljesen boldog és felhőtlenül nem értem mi történik velem, mivel a történelem egyik legnagyobb veszedelmének a közepén sétálok...

3. Rural Dream

Ha az előző ismertetőben vonakodtam volna vissza csöppeni a régi időkbe, itt megteszem. Tipikusan filmből vett ötlet, miszerint a család megköveteli a fiatal házasodni készülő lánytól, azt, hogy kihez, mikor, miért és hogyan menjen hozzá. Előre szabott élet, semmi kalanddal, semmi élménnyel! Effy Stonem (a név miatt reklamációt elfogadok) nem szeretne ilyen életet, sem ehhez az élethez járó férjet, akit valamilyen átokból neki "szán" az ég. A kitörni készülő fiatal finom hölgy levetkőzi a gátlásait és megmutatja, hogy-hogy is kell élni az életet!

Részlet:


Intézem a napi dolgom, ma, holnap, holnapután, majd azután, s azután. Egy gyilkos kör rabja vagyok, egy gonosz örvénybe kerültem, ami nem enged szabadulni. Kezeim ökölbe szorítom amikor meglátom magam előtt a szüleim a két húgom, valamint a három öcsém. Kedvesen mosolygósan ülnek az asztal előtt és vacsoráznak. Pontban hat órakkor, mint valami időzítő.
-          Milyen napotok volt? – kérdezte Édesapám. Minden nap felteszi ezt a kérdést, remélve, hogy nem csaj egy újabb „minden a szokásos” választ kap… Remélni lehet.
-          Neked kislányom? – pillantott rám Apám.
-          Tizennyolc múltam…- forgattam meg a szemem. Hirtelen rideg komorság ült ránk és éreztem a fezsültséget, amit a modorom váltott ki. – Nos, ha már ennyire érdekel titeket, hogy milyen is volt a napom elmesélem… - kezdtem. Kezeimet erősen az asztalra nyomtam ezzel is kiadni magamból minimálisan a feszültséget. – Minden átkozott nap ugyan olyan! Minden nappal egyre idősebb és idősebb leszek, és ez mit sem ér, mivel nekem az lenne a sorsom, hogy halálom napjáig itt legyek nem de? – szememből csak úgy izzottak a düh és elégedetlenség szikrái. – Az lenne a dolgom, ami Édesanyámnak volt az én koromban? Menjek férjhez szüljek vagy hat gyereket? Neveljem őket, gondozzalak titeket, amikor már járni sem fogtok tudni? Sose tudjam meg mi van a világban? Milyen élet ez? Rám akarjátok kényszeríteni? – törtek ki belőlem a szavak.

Részlet ~ 2: 

- Maga csak ne higgye azt, hogy olyan okos! - förmedtem az előttem vigyorgó koszos, hiányos öltözetű férfira. - Szatír! - szűrtem ki a fogaim közül a szavam. Hangos nevetés cikázott a levegőbe, és mintha egy kis rum szag is megcsapta volna az orrom.
- Hölgyem! Itt nem csak én vagyok meztelen. Nézzen magára kedves! - unottan megvontam a vállam, és mit sem törődve az igazsággal, próbáltam minél jobban eltakarni magam, hogy a kíváncsi szemek ne lássanak semmit. 
- Maga meg hová megy? - kérdeztem ijedten, és esetlenül szorítottam a nedves ruháim magamhoz. - Ne hagyjon itt! - szóltam vékony hangon az előttem meztelen farral, komótosan sétáló férfi után. 
- Menjen haza, ez nem magának való környék - köpött egyet a jobb oldalára, én pedig az orrom húzva vettem tudomásul, hogy a kamilla virág nem minden esetben lehet szép, főleg akkor nem ha leköpik. 
- Tudja, ha nem tévedtem volna el, akkor nem lennék itt! - okosítottam ki. Vagyis csak azt gondoltam, mivel tovább nevetett és nem foglalkozva velem, a nedves ruhái kíséretében  elindult délnek. - Várjon meg! - sikítottam utána, és botladozva, de megiramodtam a nem túl bizalomgerjesztő látványt keltő férfi után.

4. Just Accept Me For A Minute

London. Anglia. Egy Grease beütésű történet, amit a szereplők tesznek különlegessé. Summer Silver velejéig rossz, és egyáltalán nem is akar megváltozni. Rühell mindent, amiért általánosságban az emberek többsége rajong. Tudatában azzal, hogy az antiszociális énje elég hamar felültud rajta kerekedni a legjobb barátjához költözik, aki készségesen ossza meg vele azt, amije van.
Summer vagy vonzza, vagy tökéletes taktikát fejlesztett ki arra, hogy a rossz dolgokba mind belegyalogoljon és a része legyen. Az őszinteség minden mondatában nyíltan megmutatja magát és fittyet hányva mások érzéseire kőkeményen kimondja az igazat.
A történet az ő életéről és egy másik életről fog szólni, ami a lány befolyásolása alá esik, és teljesen megváltozik. Vajon a bűntudta van-e egy olyan embernek, aki mindent "leszar" és semmi nem érdekli?

Részlet: 


 Nem is gondolkozva azon, hogy a kocsma szó mögött milyen fogalmak állnak, egyenesen lelépkedtem a lépcsőkön egészen a bejárati ajtóig. Csizmámról a havat egy dobbantással a padlóra küldtem, mivel már a látványa is felbosszantott.
-          Azt majd fel is takarítod! – szólt nekem csípősen a pult mögül egy igénytelen nő, akire első pillantással bűntudat nélkül kimondom, hogy … utcalány…
-          A vendégfogadás kitűnő! – biccentek ironikusan a nőnek. Két erőszakos nőszemély nem fér meg egy helyen, állítom, hogy ez igaz! A középkorú hárpia melleire támasztva két húsos kezét morcosan méreget, ahogyan mindenki más a kocsmában.
 Kezeimmel lehúzom a sapkám a fejemről és hagyom hajamnak, hogy kitörjön a fogdájából. Lassan omlik a vállamra, amit még a kabát takar és óvatos fejrázással már a helyére is kerülnek a kósza tincseim.Szép halvány barna színe teljesen passzol a sötét barna, néhol szőkés tincseimhez. Mikor a tekintetek elfordulnak tőlem, és az arrogáns nő is a dolgával foglalkozott bátorkodtam leülni és várni, hogy elmúljon az ítéletidő, mint rajtam kívül mindenki. Az előttem lévő pohárra nézve meglátom a tükörképem, ahogyan nagyokat pislogok kék szemeimmel, amik még nem dolgozták fel a hideg kárait.
-          Ezt egy férfi küldi önnek. – lépett mellém az ellenszenves hölgy és egy sört tett le az asztalomra. Felvontam a szemöldököm, mivel nem szorulok senki sörére!
-          Nem, köszönöm! – pillantottam rá, majd vissza a zenekarra, ami kissé hiteltelenül játszotta a Ramones – Life’s A Gas című dalát.
-          Már kifizették! Ha nem akarja meginni, akkor nézegesse! – tette le az asztalra az üveget, ami majdhogynem felborult. 
-      Príma - forgattam meg a szemeim és egy vállrándítással el is intéztem. 

Részlet ~ 2:

- Gyerünk, próbáld ki! - utasítottam az előttem idétlenkedő fiút. Lesajnálóan kikaptam a kezéből és még egyszer megmutattam neki, hogy mit kell tennie. 
- Csak egyszer élünk ugye? - kérdezte kissé bátortalanul. 
- Csak egyszer- válaszoltam neki bólogatva, majd visszaadtam neki és vártam, hogy cselekedjen. Megtette. Hirtelen nem tudtam, hogy mit higgyek... Megtette azt, amit sosem szeretett volna, de mégis megtette... miattam... mert én arra kényszerítettem.