24. Rész - There's Nothing More Than Empty 2/2

Mosolyt!

 Kicsit késtem, de csak arra vártam, hogy kapjak visszajelzéseket, amiket hiába vártam... Az előző résszel nagyon sokat dolgoztam, és reménykedtem, hogy jó lett, de úgy látszik nem, mivel 3 komi és 8 pipa jött összesen. ( ezt is nagyon nagyon köszönöm szépen ) Lehet, hogy nagyok az elvárásaim, de ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy régebben még 9 (!) komit, és 18-19 (!) pipát kaptam. Ha valami nem jó szóljatok!! Ahhoz, hogy gyorsan megtudjam írni a részeket kell, hogy legyen egy kis késztetés, hogy tudjam várnak rá. Na ennyit erről :) 

Ez egy kis befejező... megkavartam rendesen a dolgokat, mind ezzel a cserélgetéssel, mind a kapcsolatokkal:) remélem elnyeri a tetszéseteket! :) ( elég rövidke, de ez csak egy kis felecske)

Következő részt, azaz 26.-at most csak akkor hozok, ha összejön, 7 komi! 

 Jó olvasást! :)

 ZENE

Harry
Folyamatába háromszor találkozik a tekintetem Hel-ével, aki, mintha tagadná szótlanul elkapja a szemét rólam és tovább turkál a tányérjában. Széles vigyor kúszik a számra, és próbálom leplezni a nevetséges viselkedésemet, de nem hiába hívják a barátok barátoknak. Zayn felém fordítja a fejét és amolyan „itt meg mi folyik?” fejjel zaklat, én pedig csak megrázom göndör tincseim és kérlelő pillantással próbálom elterelni a figyelmét.
 
-          Érdekesek vagytok – nevet fel tudálékosan, én pedig a koktélom kavargatva, rázkódó vállal nézegetem a sárgás löttyöt, aminek a citrom íz helyett savanyú dinnye íze van.
-          Nem szeretnék holnap hazamenni – biggyeszti le Hilary az ajkait és kétségbeesetten pillant Zayn felé.
 
-          Itt is maradhatsz – kacsintok rá. Két elismerő kuncogást is kapok. Egyet szemből és egyet a jobb oldallomról, de sajnos a pozitív visszajelzéseket egy negatív szemöldökemelgetés ostromolja, ami tökéletesen belém fojtotta a kitörni készülő kacajom. Talán jobb is, hogy nem nevettem el magam, mivel Hilary nem túl kedvesen szorongatta a poharát, amiben a zöld üdítője hadat üzent felém.
A közös vacsora után, ami nekünk Zayn-el egy-egy hatalmas pizza-ból állt, a lányoknak meg vagy hat koktélból fejenként, jóllakottan és saját megítélésem szerint kissé pocakosan indultunk a szállás fel, hogy az ’ utolsó éjszaka ’ mellé is pipát tegyünk.

Hilary és Zayn ujjal mutogatva felénk és gonosz grimaszok kíséretében vonultak be a saját kényelmes NAGY lakosztályukba, mi pedig Helena-val a nyakunk húzogatva vettük az irányt a mi KIS lyukacskánk felé.
-          Azt hiszem jobb, ha most tisztázom veled, hogy én alszom az ágyban – nyitotta ki a kulccsal az ajtót Hel, és diadalittasan vette tudomásul, hogy nem válaszolok. Hah! A kis naiv még nincs tisztában az eszközeimmel. Vigyorogva léptem be Helena után a szobába, és egyenesen az ágy felé iramodtam. Magbiztosságom az egeket csapkodta, mivel teljesen biztos voltam benne, hogy nem gondol arra az eshetőségre, hogy én nem értek egyet az ötletével.
-          Ne merészeld – szólt lazán utánam. Szemeim elkerekedtek és hirtelen megtoppantam az ágy széle előtt. Lassacskán megfordultam és az üres ajtót bámulva kiáltottam ki:
-          Miért?
-          Vagy tudod, mit? Inkább nyugodtan! Szeretném látni az arcod, amikor belefekszel – tisztán halottam, hogy nevetett a mondata végén. Kezemmel széthúztam az ágyneműt, kerestem valamit, amiről azt hittem, hogy ott van de nem találtam semmit, még a párnák alatt sem. Kicsit félve de azért bátornak tűnően lehajoltam és mélyeket szippantva az ágyneműbe, kerestem valami rendelleneset. Jó darabig elszórakoztam ezzel, arra nem is figyelve, hogy Helena nem szólt nekem, nem nevetett fel és még csak látni sem láttam. Morfondírozva ácsorogtam az ágy előtt és próbáltam rájönni a trükkre. Hirtelen egy szőke hajzuhatag haladt el mellettem és mire észbe kaptam már az ágyból mosolygott rám… Pizsamában.
-          Most komolyan? – kérdeztem hüledezve. Kezeim a fejemre tettem és az égő egomat próbáltam lehűteni.
-          Hiszékeny vagy – nevetett még mindig. Magára kapta a takaróját és horkolást imitálva befordult a fal felé. Becsuktam a szemem és apró mosoly kúszott az arcomra.

Próbáltam elfogadni a veszteségem, de nem állok túl jól az érzelmek rendezésével, és a kanapéval sem. Kemény, de puha is, koszos, de tiszta is, kényelmetlen, de…. nem erre nincs de! Megtestesített mindent, amit nem szeretek az alvóhelyen. Hajnali fél négyig forgolódtam és szitkozódtam. mint egy cenzúra nélküli rap számban. Annyira felidegesítettem magamat, hogy gondolkodás nélkül cselekedtem. A gyengém az alvás…
-          Menj arrébb! – dörmögtem az alvó szöszire, aki a várt reakciótól eltérően kinyitotta a szemeit és megértően húzódott arrébb.
-          A bosszúm teljes – köhintett egyet, majd a nyakáig betakarózott ezzel a mellkasomra húzva a közös takarónk.
-          Bosszú?
-          Én is aludtam a kanapén, mert te elfoglaltad a francia ágyat – dörgölte az orrom alá. Nem tudtam belekötni mivel teljesen igaza volt. De nekem is amiért ott aludtam, mivel magamnak akartam önző módon jót.
-          Styles! Ha megtehetnéd, melyik emlékedet felejtenéd el? – kérdezte csendesen és … és kedvesen.
 
 Szemöldököm összeráncoltam, és gondolkodóan beletúrtam a hajamba. Bár tudtam. hogy ő komolyan kérdezi tőlem, és mivel lányból van, most kezd aranyutat keresni a lelkizés kis világába én nem akartam belemenni a játékába. Gyorsan átgondoltam, a tettem, amit nemsokára véghez is viszek, majd egy rosszfiús mosollyal bele is vágtam. A kezem a derekára illesztettem és gyengéden, de annál gyorsabban magam felé fordítottam. Ilyenkor már tudtam, hogy kapcsol az agya, de még nem tud cselekedni. Kicsit megemelkedtem, így Helenat, kissé magam alá vontam. Kezei a mellkasomon landoltak, de nem toltak el, csak belemarkoltam a trikómba. Felkönyököltem a fejem mellé, így jobb kezemmel a nyaka alá tettem a kezem és óvatosan megemeltem a fejét. A haja csiklandozta a karomat, ami mosolyt csalt az arcomra, majd beteljesítettem a feladatom. Szenvedélyesen kutattam a sötétben az ajkai után, és bármennyire is szerettem volna kellemes puszit nyomni az ajakira nem tudtam magamnak parancsolni. Kényszerítettem, hogy nyissa szét a száját, hogy el tudjam mélyíteni a csókot. Nem ellenkezett, de nem is éreztem, hogy benne lenne. Apró keze a csípőjén lévő kezemre csúszott és bátortalanul feljebb húzta azt. Teljesen ledöbbentem a tettén, és hirtelen nem tudtam mit higgyek. Benne volt, pedig azt hittem én vagyok az első számú ember, akit akasztófára küldene. Kezem a meztelen hasán pihent, és a szám az övét falta. Teljesen elfelejtettem, hogy fáradt vagyok, nyűgös, és minden bajom van. A jó érzés a hatalmába kerített és nem engedett még levegőt sem venni. Tudtam, hogyha elengedem az ajkait nem enged még egyszer visszatérni hozzájuk, így vadul élveztem minden egyes pillanatot, amit megengedett.
 
-          H-Harry – szuszogta csendesen, majd kissé eltolt magától. Kipirosodott a szája, én pedig vigyorogva néztem, hiszen tudtam, hogy miattam olyanok. – Nem k-kapok levegőt.
-          Vegyél – kacsintottam rá, és próbáltam leplezni, hogy én is áldom és szidom is egyszerre az eget, amiért levegőhöz jutok. – Na?- kérdeztem türelmetlenül. Elmosolyodott, de a szemei szigorúak voltak.
-          Nem! És most úgy érzem, hogy fel kéne, hogy pofozzalak, de nem – megint csak elvigyorodott – Tudod, most utállak, de el kell ismernem, hogy Taylor hazudott.
-          Mi? Swift? – kérdeztem szórakozottan.
-          Igen, nem csókolsz úgy, mint egy csiga – nevetett fel. Rázkódó vállal támaszkodtam még fölötte, és együtt nevettünk. Taylor egyszer, talán bosszúból, talán mert ő valóban úgy gondolja, azt nyilatkozta a szakításunk után, hogy úgy csókolok, mint egy csiga, nos kinek, hogy. De én okosabb leszek és csak magamban megjegyzem, hogy Taylor-nál még a csiga is jobban csókol, Helena pedig végképp.

Nem feszegettük a témát, sőt Helena úgy tett, mintha meg sem történt volna. Befordult és valószínűleg el is aludt. Reggel komoran köszöntött és csipkelődősen viselkedett velem egészen addig, ameddig a reptéren el nem váltak az útjaink. De esküszöm, hogy megtöröm a jeget, hiszen ha már egyszer sikerült, másodsor is fog!